Bárcsak ne tudnánk annyian, hogy milyen gyászolni… De ami elkezdődik, az egyszer véget is ér… A gyász mindenkiben máshogy csapódik le, ebben a folyamatban nehéz jól segítenünk magunknak, vagy másoknak. Hatalmas erősítésre, mankóra leltem ebben a témában a Te mit gyászolsz? - Megküzdési stratégiák veszteségeink kezeléséhez könyv formájában. Eleanor Haley és Litsa Williams mindketten mentális egészség területén dolgozó szakemberek, akik immáron negyedévszázada támogatnak olyan sorstársakat, akik különböző veszteségeket szenvedtek el. A párosnak egy online gyászközösséget is köszönhet a nagyérdemű. Na, de… Vissza a Partvonal Kiadó által gondozott íráshoz…
Engem is ért olyan veszteség, amely gyakorlatilag tönkre zúzta az addigi életem, sokáig nem is fejtegettem ennek a történésnek a kisebb-nagyobb hatásait, következményeit. A kiadvány többek között ebben segített, hiszen a múltat megváltoztatni nem tudjuk, de a veszteséget integrálni tudjuk személyiségünkbe, és előre léphetünk, erősödhetünk. Elolvasásával megismerhetjük a gyász alapjait, a tévhiteit, a szakaszait, a gyászelméletet, az akut stresszszindrómát, a poszttraumás stresszt, az átmeneti elkerülés jótékony hatásait, a ruminációt, vagy éppen azokat a tényeket, hogy a bűntudatnak nincs egyetlen, kizárólagos definíciója, vagy hogy a gyásznak nincs meghatározott idővonala.
Imádtam a könyv szerkezetét, a listák szerelmeseként örültem a felsorolás jellegű szakaszoknak, a nehéz téma feldolgozását pedig gyönyörű grafikák, gyakorlati teendők segítik. Az írásban jól keveredik a szakértelem az érzelmekkel, a szerzők saját kutatásokról is beszámolnak benne. Ilyen volt az, amikor létrehoztak egy mini weboldalt, ahol emberek hatszavas történetekkel mesélhették el fájdalmukat, gyászukat. Három példa erre:
„Még mindig nem lelem a villanykapcsolót.” - April
„A világ forog, de Napját vesztette.” - Becky
„Sehol sincs a borúra beígért derű.” - Jules
AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: (SPOILER!)
- Vannak veszteségek, amelyek kisebbnek tűnnek másoknál, de a miatta érzett fájdalmunk éppúgy jogos és kifejezésre méltó!
- A gyász mindig, végleg velünk marad, egy igazi körforgás. Ám a kezdeti kilátástalanság nem tart örökké, nem csak sötét, kétségbeesett napok várnak ránk életünk végégig. Szépen lassan, folyamatosan igazodunk a gyászhoz, és az új élet válik normálissá.
- Ha szünetet tartunk a gyászban, segíthet új erőre kapni a megszokáshoz.
- A hasznos támogató közeg különböző szintekből áll: családtagokból, barátokból, közösségi-, szakmai ismerősökből.
- A visszatekintési torzítás az, amikor próbálunk arra narratívát, jeleket találni, amelyek a rossz dolgok bekövetkeztéről árulkodtak.
- A gyász megváltoztatja az értékeket, a szokásokat, a környezetet.
- Van, hogy egy olyan stratégia segít a megküzdésben, amire korábban nem is gondoltunk.
- Sokféle érzelem fér meg bennünk egymás mellett. Egyik sem vesz el a másikból semmit, és mindig akad hely új érzéseknek.
- Nagy fájdalom esetén azért hibáztatjuk magunkat vagy másokat, mert rendre, irányításra vágyunk. Pedig a világ olykor irányíthatatlan és kiszámíthatatlan…
- Az önvádat úgy a legegyszerűbb feloldanom, ha megnézem, hogy egy barátomnak mit mondanék, vagy megbocsájtanék-e ugyanebben a helyzetben...
- Nem mindenki képes számunkra bármit, mindent megtenni. Ettől nem rossz barát az illető, csak másra alkalmas...
- A barátságnak nem kell egy életen át tartania ahhoz, hogy valamire való legyen.
- A düh az irányítás, a beleszólás képzetét kelti. Tévesen.
- Nem kell minden hagyománynak örökké tartania, a változás rendjén van.
- A gyásznak nem célja a fejlődés, de annak a jele, hogy jól gyászoltunk (újjáépültünk, új identitást határoztunk meg, megnövekedett a személyes erőnk, stb.)
NEKED AJÁNLOM:
- Ha nemrégiben ért veszteség, amivel kezdened kell valamit.
- Ha régen ért veszteség, de még dolgod van vele.
- Ha azt hiszed, már nincs dolgod a gyásszal.
- Ha azt hiszed, már nincs dolgod a gyásszal.
- Ha egy szerettednek szeretnél segíteni a gyászban.
IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL:
„Az egyedül töltött idő szuper lehet. Ám míg ez értékes módja az önvizsgálatnak és az újratöltekezésnek, merőben más, mint a szociális izoláció, ami roppant magányossá és kimerültté tehet.„ (136. oldal)
„Ha egy szeretett személyt veszítettél el, nagy valószínűséggel az iránta érzett szereteted keveredik a fájdalommal és a gyásszal. Úgy érezheted, hogy szenvedésed fejezi ki az elvesztett szeretetet és az elhunyt iránti megbecsülésedet, és az egyetlen állandó kötelék az elhunyt és közötted az őt nélkülöző világban, és ez bizonyítja, hogy kitörölhetetlen nyomott hagyott mások életében. Jóllehet, számos más módon is megőrizheted a kötődésedet a szeretett, elhunyt személyhez, ha ragaszkodsz a gyász kiváltotta szorongás fenntartásához – mert a kötelék kifejezésének véled-, az akadálya lehet annak, hogy megtanulj megküzdeni a fájdalommal.” (157. oldal)
Értékelés: 6/6
Szerző: Eleanor Haley és Litsa Williams
Fordította: László Zsófia
Cím: Te mit gyászolsz? - Megküzdési stratégiák vesztességeink kezeléséhez
Eredeti cím: What's Your Grief?
Kiadó: Partvonal
Kiadás: 2024
Oldalak száma: 302
szerző: nikiahatos