A NLP (Kovács Zoltán Zeller - ének, Fehér Holló - ének, Rosta Márk - dob, Streer Dániel - gitár) 2016-ban alakult Budapesten No Last Page néven . A zenekar bemutatkozó lemeze még abban az évben jelent meg Szívből Vérzel címmel, amit azóta számtalan megjelenés követett. Nyár óta a Sátán, a Lángol a Templom és a Qtya után most megérkezett a zenekar legfrissebb single-je Mocsár címmel.
Az újdonságról így meséltek a srácok:
"Az elmúlt években kizárólag elektronikus zenével foglalkoztam, csakis a nemzetközi sikerekre koncentrálva. Számos helyen felléptem európán belül, amiket fantasztikus sikernek éltem meg. Éveken át építettem a nevem, de valahogy mindig éreztem egy kis ürességet a projektemben.
Az elmúlt időszakban eldöntöttem, hogy részt szeretnék venni a hazai zeneiparban, és megalkotni itthon valami egyedit. Számomra azért nagyon fontos az NLP-vel közösen készült Mocsár című zenénk, mert ez az első hivatalos magyar nyelvű megjelenésem." - kezdte cursative.
"Egy ideje DJ-ként is aktív vagyok, erre főleg Hundred Sins inspirált, aki a saját, C*NZÚRA nevű bulisorozatán adott először lehetőséget. Itt ismertem meg cursativet, aki egyből szimpi volt: hasonló energiák megtalálják egymást és ahogy ránéztem a metál-pulcsis, tetkós csoportosulásra (ő és a barátai), éreztem, hogy meglesz a vibe. Rengeteg külföldi sikert ért már el, elég király, hogy velünk csinálja az első magyar cuccát. Nagyon jó barátom lett, nem lepődnék meg, ha több dalt is hoznánk a jövőben.
Az NLP projekt olyan fúziókat, zenéket hozott össze az elmúlt 1,5 évben, amire biztos, hogy nem számított senki, de még mi sem Zellerrel: cursative-vel elvittük a zenénket Budapest legkomolyabb klubjába, az Arzenálba. DJ-ként amúgy is bakancslistás hely volt, de zenekaros előadóként eszméletlen, hogy saját metál remixeket is játszhatunk ott.
Az őrület témája ragadt meg, a Mocsár írása közben az volt a fejemben. A gondjaimról, saját legyőzendő problémáimról akartam írni. A “még mindig ezt cipeled” frázis, amivel sokszor szembesülök, ebből vezethető le. “A Palace miatt sok a pálesz…”: az előző zenekarból kíválni nekem egy nagyon stresszes változás volt anno és ebből is következik az óriási megfelelési kényszerem. Sokszor próbálom ÉN megoldani a dolgokat vagy ÉN teljesíteni, mert azt akarom érezni, hogy szükség van rám, hogy elég jó, amit csinálok. Ezt a “majd ÉN” dolgot gyűlölöm magamban, ez a legnagyobb kényszerem, amin dolgozok, mert nem szeretném magam újra egyedül érezni vagy cserben hagyva… erről az érzésről írtam a részem és arról, hogy jobb akarok lenni, változni szeretnék.
A címre egy olyan képet próbáltunk keresni, ami egyszerre élettel teli és egyszerre komor, sötét… A tudatunk, mint a mocsár: hepehupás, süppedékes, benőtt mindenféle gonddal. De ez is csak nézőpont kérdése, hisz, ha a föld szomjazik, csak a lápok világában nincs jele a tikkadásnak." - tette hozzá Holló.
"Az én mocsaram tartalma a szeretethiány és a szeretet után való fuldokló kapkodás, ami a húszas éveim java részét kitöltötte. Nem egy különleges sztori. Talán abban extra, hogy miután elvesztettem valaki nagyon fontosat az életemből, legalább 4-5 évig ugyanazt a filmet pörgettem le magamban és nem tudtam kiszállni ebből az ördögi körből. “Ja, baszki! Ez volt már…” sorom utal erre a korszakra.
Van amit az ember fizikai tünetek ellenére sem tud elengedni és nagyon rossz irányba fordul az élete. Nekem ilyenkor nagyon sokat segített, hogy olyan emberekkel oszthattam meg a dolgaimat, akik hozzám hasonlóan cipelik a kis csomagjukat.
Nagyon szeretek cursative-vel dolgozni. Azonnal megvolt a közös hang és csomót beszélünk a stúdiózásokon kívül is. Van még néhány ötletünk a fiókban vele, szóval valószínűleg nem ez az utolsó közös megjelenés. Pláne, hogy mi vagyunk az első énekes produkciója, akikkel együtt dolgozik és nekem nagyon bejön, hogy nyitott a dalszövegeinkre. Mostanában nagyon sokat írunk Hollóval magunkról a bulizós szövegek helyett és jó érzés, hogy egy harmadik arc is részt vesz ebben, akin azt látom, hogy megérinti, motiválja az az 1-1 sor, amibe beletesszük magunkat. Szeretek így alkotni." - zárta végül Zeller.
forrás: Vrabac Livi