Ugrás a fő tartalomra

Új albummal rázza fel az alternatív rock és a grunge színterét a Pitvar

Pont ilyen című hat dalos EP-jével mutatkozik be a vidék porában formálódott Pitvar zenekar. Az öt tagú formáció zenéjében a nyers, koszos gitárok és a sötét, önirónikus dalszövegek dominálnak, amelyek célja egy agresszív, de mégis énekelhető zenei elegy megvalósítása valahol az alternatív rock és a grunge metszetében.

Az együttes gyökerei a Budapest vonzáskörzetében található Alsónémedibe nyúlnak vissza, ebben a faluban nevelkedett ugyanis a tagok nagyobbik része. A köztük megköttetett barátságok, valamint a közös impulzusok vezettek a kezdeti formáció létrejöttéhez, melyet egy ötödik, budapesti srác csatlakozása tett egésszé:
- Kotán Tamás - gitárok,
- Schmidt Olivér - gitárok,
- Majoros Zoltán - dobok,
- György Imre (Imre Fia Imre) - basszusgitár,
- Szlovicsák Benedek - ének.


Nagy hatással voltak a zenekarra a 90-es évek grunge nagyjai, mint a Nirvana, Soundgarden, Alice in Chains, Pearl Jam ugyanúgy, mint az RHCP, RATM, Audioslave, Pink Floyd vagy a Linkin Park. Ezekből a hatásokból született meg az új lemez körvonala, ami végül nyakon lett öntve egy jó adag szorongással és iróniával.

Pont ilyen lemez a Nortyx Hangstúdióban lett rögzítve és keverve Tornai Zsolt és Tóth Péter vezényletével. A felvétel és a mixing/mastering folyamatában fontos szempont volt, hogy a dalok minél nyersebben, zajosabban, minél élőbb hatást keltve szólaljanak meg.

Néhány gondolat dalról-dalra az énekes/szövegíró Bendzsitől:
Falakon a Jézus: "Van az a végstádium, amikor az ember már képtelen önállóan enni, képtelen sétálni egyet a parkban anélkül, hogy egy nővér kitolná egy kerekesszéken és mégis hosszú évekig húzódik ez a folyamat, kvázi életben van tartva egy autonóm létezésre képtelen test és egy talán már leginkább távozni akaró lélek. Ez a szenvedő fél családjának is egy hatalmas trauma, de ugyanakkor cselekvésképtelenné is teszi a szeretet. Erről a dilemmáról vagy az ettől a sorstól való félelemről szól valahol ez a dal."

Neon nők: "Amikor véletlenül betévedek egy szórakozóhelyre, ahol mindenki táncol néha eszembe jut a tömeget nézve, hogy olyan ez mint valami zűrzavaros násztánc, amiben mindenki tudja azt, hogy mire vágyik, de valahogy az ő nyelvén ezt senki más nem érti meg, ezért mindenki csak sodródik arra várva, hogy hátha pont azt dobja a gép. A Neon nők az én ilyen jellegű sodródásaimat foglalja össze."

Pont ilyen: "Megvan az, amikor megfogadtad magadnak, hogy “sose leszek olyan mint XYZ” vagy “én ezt biztos, hogy jobban fogom csinálni”, aztán évekkel később észreveszed magadon ugyanazokat a hibákat? A dal ezt a felismerést járja körbe. Vajon tudunk ténylegesen tenni bármit az ellen, hogy továbbvigyük magunkban ezeket a mintákat vagy ez bele van kódolva a génjeinkbe? Hibáztathatjuk a szülőket ezekért a személyiségjegyekért vagy csak magunkat próbáljuk felmenteni vele?"

Fontos volt: "Egy dal arról, mennyire kiszolgáltatottá tudunk válni egy kapcsolatban vagy inkább arról, hogy mi mennyire kiszolgáltatottá tesszük magunkat benne. Ez talán a legrégebbi dalszöveg a lemezen."

Epés habbal: "A dal gyakorlatilag egy jó kifogás arra, hogy folytathasd a szervezeted rombolását, hiszen ezzel csak kimosod a másoktól elszenvedett sebeidet. Ez a leglazább track az albumon."

Mopsz: "Ezzel a dallal sokáig hadilábon álltunk, mire eljutottunk a végleges formájáig, volt rá több refrén is, de egyik sem működött igazán. Végül egy régi képről ugrott be a lemezen is hallható refrén, ahol egy stégen ülve magamhoz ölelek egy kutyát, csak az egy szép kutya volt, nem egy mopsz. A dal a függőségről szól, illetve arról, hogy mennyire lerombolja az ember önértékelését. A Mopszhoz hamarosan egy nagyon különleges klip is érkezni fog."


forrás: Tóth Péter