Ünnepi fényekkel, Szent István viaszfigurával, különleges programokkal készül a Madame Tussauds Budapest

Ünnepi fényekbe öltözik az augusztus 20-i ünnepi hétvégére a Madame Tussauds Budapest Hauszmann csarnoka. A bejáratnál a vendégek testközelből találkozhatnak sólyommal, héjával, bagollyal, sassal, a kiállításon pedig a világ egyetlen Szent István viaszszobra is várja a látogatókat.

Különleges élményben lehet részük azoknak, akik ünnepi programként a Madame Tussauds Budapest produkciójába látogatnak el. A hosszúhétvégén extra program és látványosság várja a vendégeket. Augusztus 19-én és 20-án egy solymászmester és madarai szórakoztatják az érdeklődőket a bejárat előtt, az épület belsejében pedig korhű ruhába beöltözött animátorok tűnnek fel.

Természetesen a világ egyetlen Szent István viaszfigurájával is bárki lefotózhatja magát. Az államalapító uralkodó viaszmása Mátyás király, Kossuth Lajos, Széchenyi István és Petőfi Sándor mellett áll a Madame Tussauds Budapestnek otthont adó belvárosi palota hatalmas Hauszmann csarnokában. Amikor a látogatók a figura mellé állnak, zenei aláfestés emeli a hangulat varázsát. A figurát több hónapnyi munkával alkották meg a cég londoni műhelyében, magyar szakértők bevonásával.

Szent István megformálása nem volt éppen könnyű feladat: egyetlen korabeli ábrázolása a koronázási paláston maradt ránk. Az eredetileg misemondó ruhát még a király életében készíthették. Erről az ősi, ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható palástról köszön vissza ránk egyedül Szent István arca. A produkcióban látható kardot részben arról a fegyverről mintázták, amelyről a tudomány valószínűsíti, hogy legendás királyunké volt és ma Prágában őrzik. A kard kalandos úton kerülhetett Csehországba még évszázadokkal ezelőtt.

Érdemes néha felfelé is nézni, mert a nemzeti ünnep alkalmából a Hauszmann csarnokot különleges fényshow teszi még impozánsabbá, miközben olykor felcsendülnek az István, a király rockopera taktusai.  A Cinema kávézó ezekre a napokra ünnepi cukrászsüteménnyel, trikolór macaronnal készül.

forrás: Molnár Ágnes