Ugrás a fő tartalomra

ILYEN VOLT AZ AMIN SOSEM LESZÜNK TÚL

Jelentős világsikereket élt meg Lucy Score sorozata, amely Knockemout város lakóinak életét ábrázolja. A trilógia nemrégiben limitált éldekorált, gyűjtői kiadásban is megjelent az Alexandra Kiadócsoport jóvoltából, jómagam ekkor figyeltem fel ezekre a kötetekre.


Ebben a cikkben az első részt jelentő Amin sosem leszünk túl történetével kapcsolatos élményeimről mesélek. Adott egy Knockemout nevű kisváros, ahová saját esküvőjéről megszökve tér be a csupaszív Naomi. A városban sok-sok érdekes karakter él, többek között egy magára hagyott tinédzser, egy gonosz ikertestvér, egy tündéri kutya, valamint egy barberként is dolgozó bár tulajdonos, egy megrögzött agglegény, avagy Knox. A férfi szereti játszani a rosszfiút, persze az olvasás során kiderül, hogy valójában nem az ördög gyermeke...

A romantikus sztori nem rejt magában hatalmas fordulatokat, a történés kiszámítható, mégis nagyon üdítő kikapcsolólást jelent, mert remek tempóval, olvasmányos stílusossal, jól felépített személyiségű szereplőkkel, sziporkázó párbeszédekkel, ugyanakkor végtelenül finom humorral rendelkezik. A maga 648 oldalával teljesen lekötött, egyetlen pillanatra sem unatkoztam, sőt, nem tudom megmondani, hogy mikor nevettem ennyit utoljára olvasás során.

A könyvben olyan témákkal foglalkozhatunk, mint az önzőség, az önzetlenség, a segítségnyújtás, az elfogadás, a megbocsájtás, az őszinteség, az önismeret, a család, a barátság, vagy éppen a közösség.

AMI VELEM MARADT, MINT GONDOLATISÁG: (SPOILER!)
- Az érzéseink mindig valódiak, jogosak. Senki nem mondhatja meg nekünk, hogy hogyan érezzünk.
- Bátorság kell ahhoz, hogy merjünk szeretni, bármi is lesz a kapcsolat vége. Együtt kell élnünk azzal a tudattal, hogy a kötődés, a szeretet egyszer tragédiával fog végződni.
- A szavaknak erejük van.
- Ha azon dolgozunk, hogy valakinek mindenáron megfeleljünk, az út során könnyen elveszíthetjük önmagunkat.
- Soha nem tudhatjuk, hogy mások min mennek, min mentek keresztül. Nehéz dolog az emberekkel őszintén beszélgetni, mert előbb-utóbb érzékeny pontokra, témákra térhetünk rá.
- Ne kérjünk bocsánatot másoktól az olyan döntéseinkért, amiket magunkért hozunk.
- Csak mert megszoktuk, hogy valamit így, vagy úgy csinálunk, nem biztos, hogy az a módszer valóban jó nekünk. A változás, a kísérletezés, az esélyek, a lehetőségek megadása hasznos.
- A tervek önmagukban nem elegendőek. Meg kell valósítani őket, hogy ténylegesen haladjunk. Fontos, hogy a listákon túl is lássunk, észre vegyük azt, ami kiszúrja a szemünket.
- Minden túlkompenzáló személyiségre ráfér, hogy egy ponttól kezdve valódi támogatást, támaszt, szeretetet kapjon.
- Van, hogy az ember nem tudja, hogyan kérje azt, amire igazából vágyik.
- Az egyedülálló szülők valódi szuperhősök.

NEKED AJÁNLOM:
Ha szereted jó kislány & rosszfiú típusú írásokat. A kötet erőssége, hogy a 30-as, a 40-es, valamint az ennél is érettebb korosztályt képviselik a szereplők, akik cseppet sem gyerekesek, szánalmasak. Naomi például nem az a bugyuta csaj, aki azt várja, hogy a rosszfiú csak miatta jóvá váljon, nem az a nő, aki ezért mindent, önmagát is meghazudtolva megtesz. Valamint neked ajánlom, ha megbocsájtasz az olyan típusú könyveknek, amelyeknek a végét kissé elkapkodottnak, összecsapottnak érezheted. Ez az a kiadvány, amelynek érdemes elolvasni a szerzői levelét is, mert abban érthetjük meg igazán, hogy miért ez lett a kötet címe...

IDÉZETEK A KÖNYV HANGULATÁBÓL:
„Látszólag rohadt sok szabadidőm volt. Rengeteg időm, mégsem tudtam, mit csináljak. Nem láttam a következő lépést. Nem volt listám, hogy szépen sorba rendezzem az életemet. Csupán egyik krízis követte a másikat, mindent felperzselve körülöttem.” (40. oldal)

„Ez a hívó jelem. Mennem kell – mondta. – Élvezd a kávédat, és sok szerencsét az érzéseidhez.” (121. oldal)

OLVASÓI ÉLMÉNYEM FELKELTETTE ÉRDEKLŐDÉSED?
SZEREZD BE A KÖNYVET!

Értékelés: 6/5
Szerző: Lucy Score
Fordította: Bótyik Bettina
Cím: Amin sosem leszünk túl
Eredeti cím: Things we never got over
Kiadó: Pioneer books
Kiadás: 2023
Oldalak száma: 648

szerző: nikiahatos