Immáron egy hónapja, hogy elindult szóló karrierje útján Sidd DeVille (Guns N' Roses Experience UK, Machine Mouse, Holiday Crüe, Helldorado). Az énekes elsőként az életrajzi ihletésű Első lettél anyagával jelentkezett, egy hétre rá ezt követte az új köntösbe öltöztetett AC/DC klasszikus, a Highway to Hell, majd a dance-pop-rock világba elkalauzoló, a „Holló” című film által ihletett Örökké nem eshet (Vad szívvel).
A stílusokat átívelő kortárs popzenében gondolkodó előadó eddigi formációinak köszönhetően igazi világjáró, pályája során lehetősége volt fellépni Európa legtöbb országában, így számára különösen elviselhetetlen, kilátástalan időszakot jelentettek a világjárvány okozta karantén hónapjai. Többek között ez ihlette a most megjelent Echoes in the night-ot.
„Ez volt az első dal, amit már a szóló karrierem koncepciójában kezdtem el csinálni. Amikor pár hónapja megszereztem a hardveremet, elkezdtem harmónia ötleteket összedobni, így született meg az „Echoes in the night”. Elsőként ez állt össze a harmóniákkal, a szövegfoszlányokkal, ilyen formán tekinthető időrendben az első teljesen egyedül összerakott Sidd DeVille szóló dalnak. Hangulatában egyfajta neo-retro synthwave pop a 80-as és 2020-as évek hatásait ötvözve, a szöveg pedig egyfajta állásfoglalás a műanyag emberek, tervező asztalon, mérnöki pontossággal felvázolt életek, droidok és drónok ellen. Rúgjuk be az ajtót, csináljuk, amit nem szabad. Benne van minden frusztráció, amit a túlszabályozott világ vált ki belőlem. Ami érdekes kontraszt, mert a zenét direkt simulékonyra és kellemesre igyekeztem venni.” – árulta el Sidd DeVille.
szerző: nikiahatos