Tandi Flora hazai tehetségünk, akinek mentora a világhírű Miklósa Erika, sokat dolgozik azon, hogy idővel felzárkózzon példaképe sikereihez, mindezt persze a saját műfajában. A tavalyi évben megjelent „Flow” című második lemeze, olyan közreműködőkkel, mint a már említett Miklósa Erika, Puskás Peti, vagy a máltai popsztár, Ira Losco. Az albumot Flora egész évben nemzetközi turnékon népszerűsítette: Máltán, a Cannes-i Filmfesztiválon, Párizsban, majd Belgiumban koncertezett, és turnéra indult Hollandiába, majd Indiába is, egy nemzetközi fesztiválra. Mindemellett nagyon fontosnak tartja a társadalmi szerepvállalást. 2016-ban Miklósa Erikával a nők elleni erőszak ellen emelt hangot, Puskás Petivel a tavalyi évben Instagram kampányt hirdetett a nemek közti egyenlőségért, idén nőnapon pedig a #Womanderful nevet viselő kezdeményezést indította útjára, amely szintén nemzetközi, hiszen Miklósa Erikával, Gáspár Vikivel és az indiai Supriti Chauhan-nal mesélik el, mit jelent számukra nőnek lenni, és hogy kik azok a nők, akikre felnéznek.
Lenyűgöző az a tudatosság, amellyel lassan tíz éve építed a pályád. Felmerül a kérdés, miért nem szólnak Tandi Flora dalok a rádióból?
Ez egy összetett kérdés. A dalaim műfaja nem feltétlen felel meg a hazai rádióbarát kitételnek, mert általában nagy ívű, lírai dalokat szeretek énekelni, ráadásul nem magyar nyelven. Ezek külföldi rádiók zenei programjába beleférnek, a magyar rádiós ízlésbe kevésbé. Próbálok a hazai elvárásoknak is eleget tenni, születtek kifejezetten hazai rádióba szánt dalaim, az új lemez első single-jét, a Glóriád címűt például a Petőfi Rádión mutattuk be, majd néhány vidéki állomáson is debütált. Hogy aztán az adott rádió miként használja a dalt, arra már nincs rálátásom.
Most is külföldre készülsz. Milyen a kinti fogadtatásod egy-egy ilyen út alkalmával?
Minden utazás más és más. Van, ahová rádiós premierre megyek, van, ahová azért, hogy művészügynökségekkel egyeztessek, aztán vannak a fesztivál koncertek, a komolyabb turnék, vagy most épp videoklipet forgatni pakolom majd a bőröndöm. Minden út alkalmával különböző emberekkel találkozom. Én ezt nagyon élvezem, mert nagyon hiszek a személyes kontaktus erejében. Ma már kevés az, ha jól énekelsz. A személyiséged már inkább a márkád, mint a hangod. Szerencsémre eddig akárhová mentem, mindig nyitottan és közvetlenül fogadtak.
Hogy lehet a nulláról nemzetközi karriert építeni. Van erre egy bevált recept?
Úgy gondolom, ha lenne, akkor sokkal több nemzetközileg ismert magyar produkció lenne a zeneipar világtérképén. Én annyit tudok tenni magamért, hogy kreatívan fordulok ehhez a feladathoz, és minden életképes ötletet megpróbálok megvalósítani. Nem mondhatom el magamról, hogy nemzetközi karrierem van, de azt igen, hogy dolgozom rajta és már ismerik a nevem és a dalaim néhány helyen.
Például Indiában a nemzeti rádió 1,3 milliárd potenciális hallgatója.
Igen, ez igaz, óriási szám ez a több, mint egymilliárd! New Delhiben közszolgálati és kereskedelmi rádióban is bemutatkozhattam, interjút adtam, zenéltünk élőben, és a dalaimat is játszották.
És hogy fér az életedbe a társadalmi szerepvállalásod, a jogász végzettségedhez is köthető kampányaid megálmodása, megvalósítása?
A figyelemfelhívást, azt, hogy rámutassunk szociális problémákra, nem érzem elfecsérelt időnek vagy energiának. Nyilván hatékonyabb lennék, ha egyből megoldást is adhatnék ezekre a kényes kérdésekre, mint a nők helyzete vagy a női jogok. Fontos, hogy elinduljon egy diskurzus, hogy felismerjük, a mikrokörnyezetünkben mi mit tudnánk változtatni, például szülőként mire tanítjuk a gyerekeinket, milyen példát mutatunk nekik hétköznapi apróságokkal. Én sok mindent hozok a hozzáállásomból a szüleimtől. Remélem, én is átadhatom majd ezeket az értékeket.
Miklósa Erika kampányaidban és dalaidban is társad. Honnan eredeztethető ez a szimpátia?
Most lesz tíz éve, hogy ismerjük egymást. Biztosan megünnepeljük valahogy. De talán nem is az eltelt idő itt a lényeges, nem is a szakmaiság, hanem az emberi oldal. Erikával nagyon hasonlóak vagyunk bizonyos dolgokban, nem véletlenül mondta nekem egyszer, hogy fiatalkori önmagát látta bennem első találkozásunk alkalmával. Ez sorsszerűség. Nem lehet megmagyarázni, csak örülni neki, hogy van.