Margaret Island: "Nagyon értékeljük, és nagy felelősségnek érezzük, hogy számítanak ránk, számolnak velünk."

Fellépnek az EFOTT -1. akusztikus napján (július 11.), a fesztivál Nagyszínpadán pedig július 14-én játszanak. Három kategóriában (év koncert, év albuma, év női előadója) is jelöltek a Petőfi Zenei Díjára. A mindössze három éves Margaret Island már most nagyot ment, a beszélgetés során pedig végig azt éreztem, hogy ez bizony még csak a kezdet. 

Nikkk: Most, hogy itt, az EFOTT sajtótájékoztatóján találkozunk, az első kérdésem adja magát. Korábban, civilként inkább a kisebb rendezvényeket, mint például egy majális vagy falunap részesítettétek előnyben, vagy a fesztiválokat szerettétek, élveztétek jobban?

Viki: Egyértelműen a fesztiválok mellé teszem le a voksom, hiszen alapvetően egy fesztiválmániás országban élünk. A fesztiválok egy sokkal nyitottabb, szabadabb közeget jelentenek, továbbá olyan külföldi előadók fellépésein vehetünk részt, akiket lehet, hogy amúgy sosem látnánk, hallanánk élőben. Nyilván szeretjük a kisebb eseményeket, a falunapokat is, de ha választani kell, akkor egyértelmű a döntés.

Nikkk: Mi volt az első gondolatotok, amikor üzenetben, vagy telefonon értesültetek róla, hogy megérkezett az első fesztiválos felkérésetek?

Bálint: Nagyon örültünk, ugyanakkor iszonyatosan kíváncsiak voltunk, hogy milyen is lesz ez. Meg is voltunk illetődve, hiszen tudtuk, hogy egy egész más környezetbe érkezünk, mint amikor csak mi zenéltünk egy klubban. Itt az emberek megnéznek minket, ha nem tetszünk nekik, akkor átsétálnak egy másik színpadhoz. Ehhez a kihíváshoz fel is kellett nőnünk. Ott akartuk, akarjuk tartani a közönséget, és szórakoztatni akarjuk őket. Pluszban ott van a tény, az élmény, hogy egy hatalmas színpadot kell megtöltenünk, és ijesztően profi technikával, stábbal zenélhetünk.

Viki: Emlékszem, hogy mennyire zavarban voltunk az első felkéréskor. Annyira nem értettem az egészet, alig tudtam felfogni, hogy mi történik velünk. Hatalmas élmény volt a kisebb koncertekről belecsöppenni ebbe a világba. Az elején tényleg meg voltunk szeppenve, de a nyár végére azt gondolom, hogy egészen jól belejöttünk.

Nikkk: Amikor több, zeneszerető, zeneértő ember találkozik egymással egy produkció erejéig, akkor mi, a közönség is érezzük, hogy bizony egy különleges, nagy pillanat részesei lehetünk. Nemrégiben kijött egy videó, amelyben a VoiceStation kórussal énekelhettél együtt.
Viki: Nagyon izgalmas volt ez a közös munka. Mindig bennünk volt a vágy, hogy másokkal is közösen alkossunk, énekeljünk. Hatalmas élmény volt most olyanokkal együtt lenni, örömzenélni, akik szeretnek énekelni és szeretnek minket is. Az ottani, és szerintem a végeredmény hangulata is egy semmimással össze nem keverhető dolgot, érzést hozott. Tökéletes harmadik születésnapi ajándék volt ez számomra.

Nikkk: Három kategóriában is jelöltek vagytok a Petőfi Zenei díjára. Ráadásul az albumotok és a koncertetek is jelölve lett, ami talán a zenészek számára az egyik legszuperebb dolog.

Bálint: A legnagyobb visszajelzés számunkra mindig az, amikor a közönség eljön a koncertjeinkre, hallgatja a dalainkat, a lemezünket. Az, hogy ilyen visszajelzéseket kapunk a szakmától, a szakmabeliektől is, az ugyancsak nagy dolog számunkra. Egy visszacsatolás, hogy jó úton járunk.

Viki: A díjra jelölt Akvárium Klubbos koncertünk több szinten is hatalmas élmény volt számunkra, például a Facebookon LIVE-ban is közvetítettük. Az pedig, hogy az egész Petőfi díjátadós közegben mi vagyunk a legfiatalabbak a három éves zenekarunkkal, mondhatom, hogy hab a tortán számunkra. Nagyon értékeljük, és nagy felelősségnek érezzük, hogy számítanak ránk, számolnak velünk.

Nikkk: Amikor zenészekkel az alkotásról beszélgetek, alapvetően két típust különböztethetek meg. Vannak, akik menetközben, spontán helyzetben alkotnak, mások pedig csak egy steril szobában, közegben képesek a munkára. Ti hogy dolgoztok?

Bálint: Nálunk minkét szituáció megtalálható. A múltkor például egy tévés felvételen voltunk és amíg az operatőr elkészült a felvételre, jött egy dallam, amit gyorsan fel kellett vennünk, hogy később használni tudjuk.

Viki: Tényleg mindkettő, vegyesen igaz ránk. Egy biztos, ha jön az ihlet, akkor azt egyből rögzíteni kell, mert lehet, hogy soha többet nem fogom hallani, érezni ugyanazt. Nagy kihívás is ezeket a dolgokat gyorsan megragadni.

Nikkk: Amikor valakinek a korábbi hobbijából lesz a munkája, valóra válik az álma, akkor nagyon oda kell figyelnie, hogy időnként kikapcsolódjon. Ti figyeltek erre?

Bálint: Igyekszünk megtalálni azokat a perceket, amikor pihenhetünk, kikapcsolhatunk. Akár egy turné során, ha olyan városban járunk, ahol nem voltunk még, akkor próbáljuk megismerni az adott helyet. Legalább egy kicsit. Azt gondolom, hogy ez is sokat segít nekünk abban, hogy megértsük és megéljük, hogy mennyire szerencsések vagyunk. Múlt héten például Egerben jártunk, el is mentünk egy picit kirándulni.

Viki: Ez a kérdés azért nehéz, mert amikor tényleg abból élsz, az a munkád, amit imádsz csinálni, akkor úgy érzed, hogy folyamatosan meg kell felelned. Ha egy percet, egy ihletet, egy lehetőséget elszalasztasz, szinte fáj, hogy nem tetted oda magad maximálisan. Annyira akarod csinálni, hogy kicsit bele is akarsz halni. Ennek ellenére szeptemberben mi is kiveszünk egy 2 hetes szünetet, mert tudjuk, hogy hosszú távon tényleg szükség van egy kis kikapcsolódásra. 

Szavazz a Margaret Island formációra a Petőfin!
Fotóink a sajtótájékoztatóról (Képek by: Tusai Andi)