Nemrégiben közreműködött a 25. VOLT himnuszában (LOVE), illetve Horváth Tamás Összetört emlékek számában. A januárban megjelent Veled klip után pedig ismét egy szerelmes hangulatú nótával készült rajongói számára DENIZ. Miniinterjú a kiváló rapperrel.
Nikkk: Nem az az előadó vagy, akit elsősorban a szerelmes nótákkal azonosítunk. A Veled után most mégis újra ezzel a témával rukkoltál elő. Miért készült ez a dal 2 évig?
DENIZ: Aki ismeri a munkásságom az tudja, hogy régebben elég sok hasonló témájú dalom született. Igaz, már elég régen írtam hasonló szövegeket, de most a zenék ezt kívánták meg, ez jött. A dal valóban két évig készült. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy mindennap ezen görcsöltünk, egyszerűen csak két éven keresztül pofozgattuk. Ez a harmadik refrén változat, ami elkészült, és amivel megjelent végül a dal. Ennél a verziónál éreztem kereknek, és engedtem el a kezét. Maximalista vagyok.
Nikkk: Nem akármilyen helyszínnel, történettel rendelkezik ez a klip. Kié az alapötlet? Mesélj a forgatásról!
DENIZ: Szeretem a merész és új dolgokat. Amikor megszületett a dal, akkor már tudtam, hogy vizuálisan mindenképpen egy erős kontrasztot szeretnék majd állítani a zene mellé. Ha most a klisék mentén haladtunk volna, akkor lenne a klipben egy lány meg egy fiú, akik csókolgatják egymást, összevesznek, majd megint szerelmesek lesznek. Ezektől a limonádé klipektől már rosszul vagyok. Indiánt kerestem meg a videóval kapcsolatban, elmondtam nagyjából mit szeretnék, ő pedig ezt a remek ötletet találta ki. Elsőre megtetszett. A helyszín egy “szívgyógyintézet”, ahol az internetfüggőségből, és ebből adódó csalódásokból próbálják gyógyítani a betegeket. Szerintem szép kis kórkép 2017-re. Na meg a végeredmény is nagyon tetszik. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki érintett a klippel kapcsolatban. Dolgoztunk rajta vagy huszonöten.
Nikkk: Nemrégiben a közösségi oldaladon jelentetted be, hogy szeretnél újra közreműködéseket vállalni. Miért tartod fontosnak ezt a vonalat?
DENIZ: Egy ideig szüneteltettem a közreműködéseket, mert pár éve túlvállaltam magam belőlük. Sajnos a szünet alatt sok “nagy név” felkérésére kellett nemet mondanom. Most újra úgy érzem, hogy szívesen dolgoznék együtt barátokkal, tehetséges emberekkel, mert a közös munka mindig feltölt valami plusszal. Na meg a kihívásokat is szeretem, az alkotás pedig az életem.