7 év után rukkolt elő legújabb, Megállók című nagylemezével Szekeres Adrien. A tehetség nem aprózta el, hiszen egy hihetetlenül gazdag zenei anyagot rakott össze.
Adrient nehéz lenne egyetlen műfajba beskatulyázni, hiszen dalai olyan stílusjegyekből építkeznek, mint a jazz, a rock, a country, vagy éppen a komolyzene. A korongon hallható szerzemények mondanivalóval, lüktetően újszerű hangzásvilággal rendelkeznek. Ha szeretnénk egy picit megállni, megnyugodni, feltöltődni, akkor a Megállók erre tökéletes segédeszköz lehet.
Emeljünk ki néhány dalt a korongról. A főtémát persze ebben az esetben a szerelem jelenti, így rögtön elsőként említsük meg a Menedék című nótát, amely egy sokéves, nagy múltú kapcsolatot ragad meg, ahol a felek igazi támaszként ott voltak, vannak és lesznek is egymásnak. Egy biztos szövetséget idéz meg a dal: „Te meg én: Menedék. Számítok rád. Úgy mint rég, épp ezért,
pont ezért.” Az Így szerettek ők esetében ismét egy rendkívüli szerelmes dalról beszélhetünk, hiszen jól érezhető, hogy a szerzőket a romantikus filmek, vagy éppen a regények, könyvek szereplői ihlették meg: „Ködös film csupán, de mégis tisztábban látsz”.
Most pedig jöjjenek azok a szerzemények, amelyeknek középpontjában már nem a párkapcsolat áll. Az Örök láng például az álmodozás, a remény, a tervek, a nagy lépések száma. A melankolikus Lélekhajó arra hívja fel a figyelmet, hogy a félelem, a szorongás, a túl sok stressz már önmagukban is mennyi mindent képesek elrontani. Ha ezek túl erősen élnek bennünk, eleve elzárjuk magunkat a jó elől: „Hát ember, ébredj fel! Ha új tükörbe nézel, a félelem ölel, vagy éled, mi jó, s lesz útravaló?” Csak úgy lehetünk jó átutazói az élet nevű tengernek, ha tisztán, szeretettel állunk az érkező dolgokhoz, a többi utazóhoz és magához az élethez. Ezt idézi meg az Átutazók: „Úgy szép az élet, hogy mindig vár az új, Csak arra kérlek, legyen szeretetből az út.”
Most pedig jöjjenek azok a szerzemények, amelyeknek középpontjában már nem a párkapcsolat áll. Az Örök láng például az álmodozás, a remény, a tervek, a nagy lépések száma. A melankolikus Lélekhajó arra hívja fel a figyelmet, hogy a félelem, a szorongás, a túl sok stressz már önmagukban is mennyi mindent képesek elrontani. Ha ezek túl erősen élnek bennünk, eleve elzárjuk magunkat a jó elől: „Hát ember, ébredj fel! Ha új tükörbe nézel, a félelem ölel, vagy éled, mi jó, s lesz útravaló?” Csak úgy lehetünk jó átutazói az élet nevű tengernek, ha tisztán, szeretettel állunk az érkező dolgokhoz, a többi utazóhoz és magához az élethez. Ezt idézi meg az Átutazók: „Úgy szép az élet, hogy mindig vár az új, Csak arra kérlek, legyen szeretetből az út.”
A legnagyobb kedvencemet azonban az Így jó jelentette, ami a kikapcsolódásra, feltöltődésre helyez hangsúlyt, amiről a mai rohanó világban igen könnyen megfeledkezünk. Ez a
Szabó Leslie írta dal megmutatja, hogy miként érdemes mindent kikapcsolni, legyen az tévé, a világháló, a telefon és hogy miként kell magunkat igazán beindítani: „Arra nincs
szó, miért és min, csak nevetek, De annyira szeretem az élet illatát.”
A korong másik nagy szegmensét az operaáriák jelentik, amelyeket Szekeres Adrien tökéletes olasz nyelvtudással ad át. Szuper a kiejtése, minden hang a helyén van. Hihetetlenül gyönyörűen szólalnak meg olyan dalok, mint az O mio babbino caro, a Brindisi, vagy éppen az Addio del passato.
Adrien csodás hangja mellett a Kiss Gábor szerezte zenék, a Major Eszter, Turczi István és Szabó Leslie által írt szövegek és a Győri Filharmonikus Zenekar kísérete teszi igazán nőiessé, elegánsan finommá és üdítővé ezt az albumot.
Dalok az albumról:
Megállók
Menedék
Átutazók
Örök láng
Így szerettek ők
Így jó
Ezt a nagy szerelmet
Moon River
O mio babbino caro
Brindisi
Addio del passato
Nessun Dorma
Lélekhajó
Írta: Nikkk