Életszerűség, lélegzetelállító pillanatok, spirituális mélységek, mesterien összeállított műsor. Mindez jellemezte a Rivaldafény Brooklynban produkciót, amelyre december huszonkettedikén került sor a Bakelit Multi Art Centerben.
Az esti előadásra annyian voltak kíváncsiak, hogy pótszékekkel kellett
kibővíteni a termet. A musicalválogatáson olyan tehetségek
bizonyítottak, akik korábban nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem kaptak
lehetőséget, hogy megmutassák a nagyérdeműnek mit is tudnak. Csupán
néhány díszlet, hordók, székek, kivetítő és fények színesítették az
énekesek, színészek, táncosok műsorait. A nézők egyik ámulatból estek a
másikba, és minden korosztály megtalálhatta kedvencét, akiről az előadás
után hosszú percekig áradozhatott. Felcsendült a Játssz úgy, mint én, a
Katedrális, a Moon, a Getsemane, az Ördögi tánc, a Forog a kerék, az
Egy nap elszállok én, és még sorolhatnánk.
Nagy Orsi (Sheldon Bloom, Cella tangó) a kezdetekről mesélt nekem: „Pár hónappal ezelőtt egy ismerősöm mondta, hogy a következő héten lesz egy casting, amelyen zenés-színészeket, táncosokat keresnek egy új produkcióhoz. Amire felfigyeltem az az új szó volt! Mert elég nehéz bekerülni bárhova is. Elmentem! Sok ismeretlen fiatal arcot láttam, kicsit izgultam, de nagyon barátságosan fogadtak! Visszahívtak a következő válogatásra, ami tánc volt. Három évig baletoztam, steppeltem, és nyolc évig néptáncoltam, mégis féltem: Mi van, ha az első ritmusra összeakad a lábam? Aztán azt mondták, hogy szeretnének látni a harmadik fordulóban, ekkor már dalokkal kellett készülni. Elkezdődtek a próbák és egyszer csak megkaptuk a dátumot: December 22! Két hét kemény munka következett.”
Tóth Jonathan többek között az Oltári srácokban bizonyított, aki elárulta, hogy ő miért jelentkezett a Rivaldafény produkciós irodájánál: „Szeretem
a kihívásokat, új embereket megismerni, tanulni tehetséges és
szakmailag elismert mesterektől, illetve mert lehetőséget nyújtottak
szólistaként is megmutatkozni. Meglehetősen feszített tempóban folytak a
próbák, mindenki kitett magáért és úgy gondolom a maximumot hoztuk ki!
Király Béla fantasztikus koreográfus, Tóth Vera rendező pedig jól belénk
látott. Így könnyebb volt átadni mindazt, amiről szól ez az egész,
vagyis: őszintének lenni a közönséggel, hiszen csak így lesz hiteles a
munkánk.”
Schupp Gabriella Száraz Tomiról mesélt, hiszen egy igazán Ördögi
Tánc-ot adhatott elő vele a második felvonásban (Jekyll és Hyde):
„Nagyon örültem a Tomival való közös munkának. Hihetetlen szakmai
alázattal és energiával működik. Egy olyan kollegát ismertem meg benne,
akire minden körülmények között lehet számítani és nagyon pozitív
személyiség. Bármilyen feladatról is legyen szó, aprólékos munkával,
alapossággal dolgozza ki azt. Remélem, hogy a sors keresztezi még
utunkat a színpadon valahol, valamikor. – Mosolyog - Élmény volt!
Táncosokkal együtt színpadra lépni külön öröm, pláne, hogy ilyen
szakmailag képzett és tehetséges csapattal tehettük ezt meg.”
„Nagyon jól éreztem magam! Boldog vagyok, hogy megismerhettem Tomit és
Attilát, valamint a többi nagyszerű énekest, táncost! Szuper este volt
és a próbák is nagyon jó hangulatban zajlottak!” – mesélte a délutáni előadás egyik sztárja Diószegi Kiki.
„A legkirívóbb s az egyik legizgalmasabb karakter volt az enyém. A
Rocky Horror Picture Show, Sweet Transvestite című száma lett a szóló
dalom, ami karakterépítés szempontjából jelentett igazi kihívást. Soha
nem tudtam hova tenni a transzvesztiták világát, ami önmagában nem
jelent negatív attitűdöt, de hatalmas távolságtartást igen. Így a próba
ott kezdődött, hogy el kellett fogadnom sőt, megkedvelnem a fazont.
Verával, a rendezővel folytatott próbák sokrétűen teltek, "mélységeiben"
jóval túlmutattak a szűk értelembe vett próbafolyamaton. Sokat
elemeztük a karaktert, hogy a 3 percben egyértelműen látható legyen,
hogy ki Ő. A koncepció nem egy klasszikus értelembe vett travi lett,
hanem egy őrült fazon, akinek minden mindegy. A koreográfia készítésének
kezdetén, szerintem érezhető volt a táncosok részéről is a
megrökönyödés: Hogy mit is fogok néhányukkal csinálni… Nyilván mindkét
fél részéről szokatlan volt a szituáció, de ez egy percig sem jelentett
akadályt. Részemről muszáj volt számos gátlásomat levetkőzni s csinálni
egy értékrendjében teljesen más figurát. Nem titok, minden másodpercét
élveztem.” – kezdi Katona Gábor.
A srác pechére lebetegedett, amelynek következtében három napig ki sem
tudott mászni az ágyból. Így sajnos két számban nem tudott részt venni,
ahogy azt eredetileg szerették volna. „Az előadás napjára már csak hőemelkedésem volt, így minden erőmet a dalra fókuszáltam. Azt hiszem jól sikerült.” - kezdte.
Gábor lebetegedése miatt Száraz Tomi az utolsó pillanatban
helyesítésként vett részt az Oltári srácok számában. „ Nagyon szeretek
tehetséges emberekkel dolgozni, ami ebben a szakmában itthon nem mindig
egyértelmű. Ha látok egy fiatal tehetséget, és módomban áll, megpróbálom
ilyen, vagy olyan módon segíteni. Akár jó tanácsokkal, akár azzal, hogy
ha tudom, elviszem magammal fellépni. Most a Rivaldafény produkció
keretein belül is tudtam egyszer- egyszer pár tippel segíteni, hogyan
nézne ki jobban kívülről az előadása valakinek. Volt olyan, hogy a
rendezőnő külön megkért rá, hogy vonuljak el egy másik szobába
valakivel, és segítsek neki a dalt jobban felépíteni. A saját dalok egy
része számomra is kihívás volt, olyan karakterben kellett
megmutatkoznom, ami nem feltétlenül lenne első választás, ha saját
magamnak kellene választani. Az egyik dalban pedig sikerült rosszul
kiszámítanom az ugrást, ahol kb 2-2.5 méter magasból ugrottam le, a dal
végén vettem észre, hogy nem tudok lépni, mert kiugrott a bokám a
helyéről.„ Ennek ellenére Tomi a második előadást is végig csinálta,
játékában pedig mi sem látszott a balesetből.
Márton Fruzsina az Egy nap elszállok én-t című dallal lépett színpadra szólóban: „A
Rivaldafény Brooklinban című produkció, úgy tűnik: jelentős állomása az
életemnek. Részben azért is, mert olyan számot énekelhettem (a Moulin
Rouge című musicalből a One day I’ll fly away-t), melynek a magyar
szövegét én magam írtam. Meghatározó élmény volt együtt dolgozni olyan
ismert és elismert nevekkel, mint Mahó Andrea, Csengeri Attila és Száraz
Tamás. Nem csak azért, mert a nagyközönség számára ők a sztárok, hanem
elsősorban azért, mert szakmai tudásuk és tapasztalatuk inspiráló volt
számomra. Részt venni egy újonnan alakult társulat életében, megismerni
új embereket, tanulni egymástól mindig hasznos, főleg ha ez olyan
szakmai tudással rendelkező emberek irányítása alatt megy végbe, mint
Tóth Vera a (rendező), illetve Király Béla (koreográfus). Mindenki remek
munkát végzett a kemény próbaidőszak alatt, beleadta szívét-lelkét az
előadás sikere érdekében. Külön kiemelném a táncosokat, véleményem
szerint ők végezték a legnehezebb munkát, általuk lett az előadás igazán
színvonalas és láthatóan meghatározó élményt nyújtott a közönség
számára.”
Szerémy Dániel sikere megkérdőjelezhetetlen. A
Katedrális előadása során egy pisszenést sem lehetett hallani a
teremben: „Nagyon jól éreztem magam; hiszen egy igazán tehetséges, ütős
banda állt össze. Remélem, mihamarabb újra találkozhatunk, akár egy
újabb produkcióban!” - mondta el.
Eredetileg publikálva: Zene.hu
Írta: Nikkk